Yuz Asaf

2007-11-21 00:06:13

Cybersaint!

Szép keretes költemény. Az ember elvágyódik, ma sem tudja pontosan hova, de el, el innen.

A kék ég csodáival és félelmeivel újra hívogat.

Valóban igaz lehet, nem tudjuk (elvonatkoztatva) mikor vagyunk ébren mikor álmodunk.

És az álom még kedvesebb!
A valóságból aki álmai által ki tud lépni az szerencsésnek mondhatja magát. Vannak akik nem álmodnak.

Az álom időn kívül van, a csodák ott történnek.


üdv:

Y,A,

Cybersaint

2007-11-21 00:11:16

Ez így igaz. Van hogy fel se akarok ébredni az álmomból annyira csodás, és van amikor már alig várom hogy felébredjek mert rémisztő is tud lenni.

Cybersaint

2007-11-21 00:24:02

Amúgy... épp a múltkoriakban volt két érdekes és hosszú álmom is. Honnan jönnek az álmok vagy mi megyünk a birodalmukba...?

Yuz Asaf

2007-11-21 08:05:33

Cybersaint!

Az álom a lélek visszajelzése. Mivel az ember elveszítette azon képességét, hogy önmagát megértse, a lélek az álmon keresztül közöl dolgokat. Örömöt, kétséget, és betegséget is.

Gondold el A Neandervölgyi ősember, hanképzésre képtelen volt ( nem részletezem) mégis kapcsolatot tartott fenn társaival. Hogyan? Csupán a gondolat erejével.

Tehát létezett gondolatátvitel.

Szembe kel nézni e tudathasadásos állapottal: jelesül az ember nem járta be ezt az evoluciós folyamatot.

Nem véletlen, hogy nincs meg a kapocs.

Akkor miért irom a fentieket? Ránk is igaz, hiszen e Világ gyermekei vagyunk

üdv:


Y.A.